Miért pont a Fertő-tó?
Teljesen véletlenül sikerült választanunk ezt a csodás környéket az idei nyaralás-őszölés helyszínéül. Korábban nem nagyon jártam még erre pihenési célzattal, így most kipróbáltuk, és volt nálam kamera is. Bár az egész úgy indult, hogy nem viszek, mert inkább a pihenésre koncentrálok, aztán úgy döntöttem, fotók nélkül nem térek haza. Fogaltunk egy remek szállást a Hotel Patonai-ban, Fertődön. Nagyon jó értékeléseik vannak, így kíváncsi voltam, mit tud ez a hely. S valóban: tiszta, szép szobák, finom és bőséges reggeli, és nem utolsósorban nagyon jófej személyzet. A tulajdonos - Patonai Tamás - maga látott el bennünket tippekkel, merre érdemes menni, és mit érdemes megnézni. Ő maga is fotós, így örültem az javaslatainak, pláne, hogy fotós szemmel mesélte el azokat. Nélküle például lehet nem mentünk volna fel Carnuntumba, ami nagyobb kitérő volt, de nagyon megérte.
No de akkor a helyek: Gloriett kilátó, Vasfüggöny emlékhely, Zsolnay ivókút, Fertőrákosi kőfejtő, Páneurópai piknik emlékhely, Carnuntum, és az ahhoz vezető út tele szép helyekkel, Pátfalu - szélmalom valamint a világítótorony. A második részben Carnuntumig mutatom be a helyeket, a többi rész a következő bejegyzésben lesz. Fogadjátok szeretettel. :)
Fertőrákosi kőfejtő, Fertőrákos
Balf után célba vettük a Fertőrákosi kőfejtőt. Tágas parkolóban tudtunk megállni, majd egy rövid beléptetést követően útnak is indultunk körben a kőfejtőt körülölelő gerincen. Innen szép kilátás nyílik az osztrák oldalra, ahol rengeteg szélerőmű meredezik a dombok mögül, illetve a Fertő-tóra. Miután körbeértünk, egy csigalépcsőn kezdhettük meg az ereszkedést a mélybe. Nagyon szépen, igényesen van elkészítve a kiállítás. Látványos kivetítések, és installációk között ismerhetjük meg a hely régi történelmét - amikor még tenger volt itt, egészen a kőfejtésekig.
Páneurópai piknik emlékhely, Fertőrákos
A kőfejtőtől alig néhány kilométerre elértünk a határig, ahol egy kis parkban emlékezhettünk meg a '89-es eseményekről. Itt található egy darab a Berlini falból is.
Petronell-Carnuntum, Ausztria
A határon átlépve - közhelyekkel élve - egy másik világ fogadott bennünket. Szembetűnő volt, hogy nincs szemét az út mentén, illetve nem akart mindenki letolni az útról, és sokkal kevésbé idegesen - semennyire - vezettek a sógorok. Úgy gondolom ez nem a pénznek köszönhető, sokkal inkább a társadalmi normáknak. Hiszek abban, hogy egyezer talán itthon is kialakul hasonló, de egyelőre hatalmas különbség érezhető a két ország lakosai között. Suhantunk az utakon, de közben természetesen nézelődtünk is, és láthattuk, hogy a borvidék csodálatosan egybeolvad, és együtt alkot gyönyörű tájat az épületekkel, de még a szélerőművek hatalmas lapátjaival is. Úticélunk Carnuntum volt. Egy római kori település, melyet elképesztő részletességgel állítottak helyre, és így az odalátogatók úgy sétálhatnak az utcákon, és az épületekben, mintha visszarepültek volna az időben. Szinte hallani véltem a római polgárok forgatagát, és könnyedén el tudtam képzelni, ahogy a termekben ültek, feküdtek, és beszélgettek. Élték mindennapjaikat, dolgoztak, kereskedtek. Aki erre jár, semmiképp ne hagyja ki, azonban jelzem, hogy ide néhány óra nem elég. Hatalmas területen fekszik - ahogy a maketten is látszik.
