Csoda

Talán ez a szó jellemzi az elmúlt négy órát az életemből. Bea és Dávid elhozták kislányukat Lizát hozzám, egy újszülöttfotó sorozatra. Készültem. Még előtte nap is gyakoroltam a wrapelést, készítettem a kiegészítőket, rendezgettem a műtermet. Igyekeztem mindent megtenni, hogy rajtam ne múljon semmi. Egy kisbaba egyéniség. Nem úgy megy a fotózás, hogy a szülők behozzák, majd leteszik, s hajrá, katt-katt, kész. A babának nem lehet megmondani, hogy mosolyogjon, vagy épp merre nézzen. Sőt, azt csinálnak, amit szeretnének. Ilyenkor csak annyit lehet tenni, hogy nagyon kedvesen, maximálisan ráhangolódva szeretve megérezni, mi lehet a gond. S lehetőleg megnyugtatni, akár elaltatni. Nos ez olyan, mint a "suttogás". Csodálatos. Ahogy elmerültem Liza szemeiben, figyeltem a rezdüléseit, s akkor egyszercsak elkezdett álmosodni. Egyre nagyobbakat pislogott, miközben anya-apa a kanapén halkan dumcsiztak. Talán élvezték, hogy egy picit nyugi van, s más Lizázik helyettük. :) Liza pedig fotósbácsizott. Aki valamiért nagy szemekkel nézte, s csak mosolygott, és simogatta. Ekkor pedig... Elaludt. Irány a fotózás!... :)